2025. október 22-én 17 órakor emlékeztünk meg a Csokonai Közösségi Házban 1956. csurgói áldozatairól, hőseiről. Az ünnepség zászlófelvonással kezdődött a Petőfi téren található Országzászlónál. Az Önkormányzati Tűzoltóság önkéntesei a Himnusz hangjaira vonták fel a nemzeti lobogót. Fáklyákkal a kézben érkezett a nagyszámú résztvevő a Széchenyi téri 1956-os emlékműhöz, hogy elhelyezze a megemlékezés koszorúit. Jelenlétével megtisztelte az ünnepet Szászfalvi László országgyűlési képviselő, Vörös Mátyás, a Somogy Vármegyei Önkormányzat alelnöke, Maronics Gábor, a Somogy Vármegyei Kormányhivatal járási hivatalvezetője. Steinbach József püspök nevében Hella Ferenc, a Somogyi Református Egyházmegye esperese köszöntötte a jelenlévőket. Vályi Nagy Ágnes baseli református lelkipásztort, Vályi Nagy Ervin megjelent családtagjait, tanítványait, személyes ismerőit is vendégeink között köszönthettük. A Közösségi Ház színpadán folytatódtak az ünnepi események.

Ilia Csaba, Csurgó város polgármestere köszöntőjében elmondta, hogy Csurgó erején felül kivette részét a magyar történelem alakításában. A Pesti srácok mellett nekünk itt voltak a „Csurgói Srácok”, akik már gimnazistaként felvállalták, hogy mit szeretnének elérni. Gondolhatunk Pápa Jánosra, Varjú Lászlóra, Kovács Andorra, Tóth Ágostonra, Klung Bálintra, Tóth Lászlóra, Varga Istvánra és még nagyon sok emberre, akik adták a nevüket és bátorságukat! Vályi Nagy Ervin, aki próbálta higgadtságra ösztönözni a forradalomban résztvevőket, s szinte mindenben segített, amit a forradalmi események kívántak tőle. Ahogyan sokan mások, ő is azért szólalt fel, hogy az emberek ne kezdjenek lövöldözni. Ezt később ellenforradalmi tettnek minősítették….Nehéz átadni ma, mit jelent folyamatos rettegésben lenni, félteni családot, elvesztett földi keretek között életben maradni.

Mi, akik ma itt élünk, soha nem feledhetjük el, mekkora árat fizettek elődeink azért, hogy mi a szabadság levegőjét lélegezhessük. A mi feladatunk, hogy ezt az örökséget méltón ápoljuk.

Vályi Nagy Ervin leánya igazán hiteles visszaemlékezésében átélhették a jelenlévők az akkori eseményeket, hogy mit érzett egy családtag, amikor az édesapát éjszaka elvitték tőlük.

Fekete Melinda szaxofonművész előadása magával ragadott minden jelenlévőt néhány percre

A Csokonai Gimnázium tanulóinak műsorával folytatódott az este, kiknek ezúton is köszönet jár a szépen kiművelt előadáshoz. Az ünnepi műsor a díszpolgári cím átadásával érte el a fénypontját. Hiszen egy olyan csurgói ember kaphatta meg az erkölcsi elismerést, aki életével és tudományos munkásságával Európában is hírnevet szerzett egykori otthont adó településének. A legmagasabb városi kitüntetést csurgó város polgármestere és jegyzője adta át Vályi Nagy Ágnesnek. A Szózat eléneklése után a díszpolgár életművét összefoglaló kiállítást Violáné Bakonyi Ibolya, a kiállítás készítője nyitotta meg az érdeklődők számára.

„„…az élet nem tartam, hanem minőség. Vannak elvétett, önző, meddő életek, amelyek úgy érnek véget, mint a tóba dobott kő: néhányat gyűrűzik a víz, aztán semmi. Nem marad semmi nyom. És vannak életek, amelyek úgy maradnak meg, mint a fiatal fák kérgébe vésett jelek: együtt nőnek a fával. Jó, ha valaki így él, jeleket vésve – és jeleket viselve, ha ezek sebek is.” mondta Vályi Nagy Ervin.

Ő maga is így élt: jeleket vésve, és ezeket a jeleket felmutatva tisztelegtünk ezen az estén emléke előtt.